Mérnökverseny - elődöntő

Hát nézzenek oda, nem mi voltunk a leggyorsabbak ezzel a kis csodával? A videón 9 mp alatt megy fel, mert le volt merülve és beragadt...másodikra 6,13 mp....Ez van, most mehetünk megnyerni a döntőt is :-P

Mérnökverseny

Falmászógépet építünk. Igaz nem a falon fog mászni, de azért remélem nem tiltanak ki minket...majd teszek fel képet.

idő

a holnap csak egy másik ma...csak amikor odaérünk, jövünk rá hogy a tegnap már történelem...hogy kevesebb holnapunk van, és több tegnapunk...

mérés

Egy srác a Tribológia méréseken mindig az alábbi pólóban jelenik meg, ami ma már rajtam kívül másnak is feltünt :-D ...főleg hogy a mérés elején őt jelölték ki mérésvezetőnek, és megkérdezte tőle a tanár, érti-e miről szól a mérés...

22-es (tank)csapdája

Azt mondta nekem valaki:
-Mi lenne ha egyszer nem lenne rajtad se egy seb, de még egy karcolás sem?
mire én csak annyit válaszoltam, hogy azt hiszem akkor felmondanék a munkahelyemen, mert nincs elég szabadidőm plezúrokat gyűjteni:-) De ez még messze van, mert most még van időm...ami abból következik, hogy nincs munkám:-D

és ismét egy kis zene...

csak másképp: magyar himnusz Bosch-módra: viva la Miskolc Power Tools :-)

egy kis ZENE...

máni-máni-máni

mosmá' csak egy kis meló kéne, meg pénz...nemis, inkább csak pénz...Q

vizsgaidőszak

egyre csúnyábban néznek rám a tankörtársak...nemértem miért? Hát én arról nem tehetek h nem volt időm órára járni és mégis hármast írtam az elővizsgán, mikor azok akik bejártak...na igen, közülük a fele megbukott, a másik fele meg kettest írt (azért volt valaki aki alkotott egy 4-est, a kis nyalis)

A tücsök és a hangya...másképp...

Pedig még csak nyár eleje van, de a hangya máris nyerésre áll a tücsökkel szemben :-) Ő már spórol és gyűjtüget...igaz, pont a tücsköt gyűjtötte be...hát, ilyenek ezek a mai fiatalok :-D



ui.: bár arról szó nem volt a mesében, hogy a hangya mit is gyűjtögetett....

Energiaválság

Nos, végetért a közvélemény kutatás, tizen szavaztak összesen. Első helyen a napocska végzett nyolc szavazattal, őt követi a víz és a szél héttel, és egy-egy szavazatot kapott a Biomassza, a Hidrogén és az Atomerőmű?!??!
nos, aki rá szavazott és szeretne egy kis atomhulladékot a hátső kertjébe, az kérem jelentkezzen, van ismerősöm Pakson....

sztakiszótár

Az a csodálatos, választékos magyar nyelv mindig lenyűgöz...

canga

Tanulok "biciklizni"...igaz én még fékkel...

főzősuli

Az a gondom a prézli pirítással, hogy világosbarna meg spicit sötétebb világosbarna szín között nehezen teszek különbséget. DE: ha egy kis kontrollmintát teszek a piruló zsemlemorzsa mellé egy pohárba vagy kisányérra a lábas mellé, akkor folyamatosan össze tudom hasonlítani, hogy mennyit pirult:-)

Ádám füvet vág...

Esszé a Földről és az energiagazdálkodásunkról

Sokat gondolkozom mostanság..hogy hogyan lehetne ocsóbbá és energiakímélőbbé tenni az ittartózkodásunkat.

És hát valljuk be, nem sok sikerrel, mert minden megoldásnak megvannak a maga buktatói. Tudom h senki nem fogja egyben elolvasni, de úgy gondoltam elmondom nektek mit gondolok a mai energiahelyzetről

A sláger: a bioetanol

Néhány éve hatalmas ötletnek tűnt, de apám rögtön kétkedni kezdett. És láss csodát, igaza volt. Elmélete szerint, amit én is osztok, mindenféle növényi üzemanyag akkor gazdaságos, ha az egységnyi területen termő növényből elő lehet állítani annyi üzemanyagot, hogy az működtesse a traktort ami megműveli a földet, működtesse a gépeket ami előálítja az üzemanyagot és még maradjon is amit el lehet adni Pistabácsinak aki csak hobbiból használja az autóját és más gazdáknak akik a földterületen zőccséget termesztenek. Máskülönben nem ér az egész semmit, ugyanott vagyunk hogy az energiamérleg negatív, csak így kevésbé. És sajnos arra nem gondol senki, hogy a földeken megtermelt kukorica, búza meg ilyenek mostmár nem kajának mennek, hanem üzemanyagba: ergó egyre drágább lesz a az élelmiszerek ára

(ide szúrom be a biodízelt, mert sajnos azzal is ugyenz a probléma)
pusztán néhány észrevétel, amit elfelejtenek mondani:
-egy liter bioetanol előálításához 2-3 köbméter!!!! vízre van szükség...
-és a svédek is hiába verik a f@szukat, hogy mennyi bioetanolos autójuk meg kutuk van, azt már elfelejtik közölni, hogy az előálításához szükséges növényi anyagot braziliából hozzák be (ők se hülyék h a saját erdőiket vágják) ahol 800ezer hektár őserdőt vágnak ki miatta évente...

szóval jó dolog ez, szép meg minden, én is ezt töltöm majd nyáron a motoromba, de ettől még nem vagyok boldog. Nem erre kéne tovább menni, csak azzal nyugtatom magam, hogy így talán a szemlélet fog megváltozni az olaj irányában, és egyre kevesebbet fogunk belőle használni.

Hidrogén

Na, a másik elmebaj. Azért állítjuk elő, cseppfolyósítjuk meg minden, merthogy vízzé ég el. Szuper. Megint kérdem én: energiamérleg? Mi a rossebből nyerjük azt az energiát, ami előállítja a folyékony hidrogént? (tudomtuom, biomassza, vagyis égessük a fát amit kivágunk) Mert az a fránya hidrogén valahogy nem folyik szobahőmésékleten, hűteni kell, a kúton és a járműben is. Egy üveg benzint ha beteszel a sarokba kannába, az öt év múlva is ott lesz... Ez sem tetszik, bár jobb mint az etanol meg a biodízel, de marha macerás a kezelése, az előbbieket legalább a meglévő infrastruktúrával is lehet használni.

Biomassza:

Hát erről megoszlik a véleményem. Pusztán azért, mert az elmélet jó, csak valahogy a kivitelezés nem stimmel. Elvileg ültetsz egy növényt, az megköti a széndioxidot, amit aztán kivágsz és elégetsz. Szuper...megint égetek amivel hőt termelek...

Az összes hőtermelő égetősdivel a veszteséghő a gondom. Egy mai belsőégésű motor (mindegyik) hatásfoka kb 20-30%. A maradék az mind veszteség, amit hőként lead a környezetnek. Gondolj bele!!!! 70%!!!! Ha beindítod az autódat télen, és a kocsi vízhűtőjét bevezeted a szobába fel tudod vele melegíteni.....És akkor nem a környezet nyeli el a hőt.

Nemigaz h nem gondolt bele még senki, hogy a "környezet" az a Föld, amit nyígunk hogy melegszik. Szerinted ha rossz az ablakod a szobádban, vagy a házad fala, és az elégetett fa meg földgáz után a radiátor hője kimegy az utcára, akkor az megszűnt?!??? Lófaszt, fűtjük vele a bolygót de senki nem gondol bele...

A másik gondom vele, hogy a bár törvény van rá, valahogy mégis több fát vágnak ki mint amennyit ültetnek helyette....

Hagyományos megújuló, állandó energiaforrások

Ami az egyik legjobb haátsfokű rendszer a világon, az talán az elektromosság, bár ez a szálítási távolságtól is függ. Elektromos áramot elő tudsz állítani a a gravitáció, a szél és a nap felhasználásával.

Vízerőművek:

Az a frány víz olyan, hogy felmegy a hegyekbe. Ez van. Sőt általában le is jön onnan. Lehívja régi kedves barátja, a gravitáció. Ha lefékezed a lefelé tartó víz útját, vagyis építesz a folyóra egy erőművet, akkor a fékezési energiát árammá tudod alakítani. Ebben az a jó, hogy az áramot mindenki mindenhol fel tudja használni: írógép, autó, számítógép, gyárak mindenki. Már csak abban kell reménykednünk, hogy a föld gravitációs tere nem fogy el...

Ellenérv? Természetesen a "környezetvédőknek" van ellenérvük. Állítólag drasztikusan megváltoztatja környezetet a telepített erőmű, és szegény béka megdöglik. Végülis, ha olajat termelek ki a földből és égetem, vagy erdőket vágok ki a biomasszához, vagy atomerőművet építek az nem változtatja meg a környezetet, és a kis béka élhet nyugodtan....cinikus...

Szélerőművek:

Kis méretekben egész jó és kifizetődő. Elve: lefékezem a szelet, és szintén a fékezési energát hasznosítom átalakítással. Áramot termelek belőle. A gond az, hogy nem ismerjük a Földet. Nem ismertjük eléggé az időjárást, és fingunk nincs mi történne, ha mindenki átállna szélerőműre és elkezdené fékezni a szelet... Mert mi is a szél? A meleg levegő felszáll, helyére hideg áramlik. De mi van ha nem tud ott áramlani, ahol eddig áramlott? A szél nem hülye...mindig arra megy, amerre kisebb ellenállásba ütközik. Honnan tudjuk, hogy mikor és mennyi fékezési ellenállás beiktatásával érjük el azt a kritikus pontot, amikor felborítjuk a bolygó széltérképét? Kis méretekben a szélerőmű tetszik, de nem pusztán magában, hanem valamivel kombinálva.

Napkollektor, napelem

Számomra a legszimpatikusabb. A szél, víz és nap mind olyan energiaforás, ami mindig van. általában. Vagyis ha megépíted, utánna nem kell "előállítanod" a működtetéséhez szükséges energiát. CSak manapság még nem olyan jó a hatásfoka. De ha belegondoltok mi manapság a legnagyobb gondunk, talán rájöttök h a vízzel-széllel kombinálva, ez lenne a legjobb megoldás, ugyanis áramot termel, melléktermék nélkül. A környezetre gyakorolt hatása pedig? A napsugarak belépnek a légkörbe, egy részük elnyelődik és átalakul hővé, melegszik a légkör (ez a kevesebb). Egy részük a földfelszínre érkezve melegíti a földet, ami átmelegedve melegíti a légkört. Ja, szívunk, egyre melegebb van. Most képzeljétek el azt, hogy a földfelszínt beborítjuk napelemekkel, ami elnyeli és átalakítja az energiát árammá. Mennyivel kevesebb hő melegíti a bolygót?!?? Sokkal? Lehet....főleg úgy, hogy ha a napelemek által befogott "naphőt" a traktor és az esztergagép hasznosítja, és ezek nem égetnek szénhidrióogént, vagyis az általuk eddig kibocsájtott hő sem lesz többé. És láss csodát, máris hül a Föld...

Hát egyenlőre ennyi, még gondolkodom a tutin, ha valakinek van ötlete az jelezze. A legcélszerűbb megoldás manapság szerintem az, hogy ha nemcsak azon törjük a fejünket, hogy mivel váltsuk ki az olajat, hanem azon is, hogy egyre kevesebb energiát pocsékoljunk el. Hogy hasznosítsuk a szenyvíztelepek légkörbe párolgó metángázát, hasznosítsuk magyarország több száz termálvizű kútját és a termálvíz mellett felszínre törő több köbméter metángázt, amit most engedünk a légtérbe ( a metán durvább üvegházhatású mint a CO), ne engedjük az utcára szökni a szobából a meleget, energiatakarékos izzót használjunk, valahogy hasznosítsuk az autók motorjának veszteséghőjét és úgy amblokk figyeljünk oda magunkra...

Uff, Lyukas Kéz beszéltem

Kiegészítés: Atomerőmű

Eleinte erről nem írtam semmit, de azért a szavazásokhoz betettem. És láss csodát: valaki szavazott rá!!!! Ez egy kicsit meglepett, ugyanis nem gondoltam hogy az atomerőművi dolgozókon kívül van mégegy olyan őrült ember, aki ezt az energiatermelési módot támogatná.... hogy miért modnom mindezt?

Ha egy fakazán tönkremegy vagy felrobban egy erőmű, vagy átszakad egy vízerőmű gátja, akkor sok ember meghal, de ennyi. Aztán jönnek újak és felépítik újból. De ha egy atomerőmű robban fel?!? egyrészt sokkal több ember halmeg ott rögtön, jópárszáz évig senki oda nem megy...

Most, amikor minden tizedik ember hobbija a terrorizmus vagy legalábbis az hogy balhét csináljon tüntetésen vagy valamelyik nemzeti ünnepünkön, nem igazán szeretnék még több erőművet dugni az orruk alá, épp eléggé parázok Pakstól így is...

De ha azt modod h nem fog felrobbanni, kérdezem én:

"Mit tegyünk az atomhulladékkal?" Erre az szokott lenni a válaszuk, hogy

"Biztonságosan ássuk el". Ilyenkor kérdezem én, hogy:

"Hol? Azt mondod tök mindegy hova ássuk, mert az atomhulladék lerakó marhabiztonságos? Akkor mit szólnál mondjuk a te kerted végéhez?"

"Jaaa, oda azért nem..."

Merthát Csernobil és murphy óta tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlok, pusztán azt mérlegeljétek, miből lehet nagyobb kárunk: abból ha bekrepál egy atomerőmű vagy abból ha bekrepál egy napelem....

no hányan buktok meg...

Ez egy angol figyelemfelmérő teszt, mert hát igen, kb így közlekedünk, és ennyire figyelünk a biciklistákra és a motorosokra...



A jobb oldali navigációs ablak alján van egy szavazás...de kérlek csak azután olvasd el a lehetséges válaszolkat, ha megnézted a videót.

Ha valakit érdekel, hogyan is működik a motorom hátsó felfüggesztésének himbarendszere és a rugóelőfesztése...

Ungarische Folklór

Vörösen sütött le a nyári nap sugára, buta-Budapestnek keleti pályaudvarára...Vártam tegnap a ]keletipu[ előtt...ott ahol a 7S Metál, ülök a korláton, telefonálok, odajön egy részeg akinek pár percel ezelőtt sikerült oldalbahugyozni a pályaudvar épületét, és valami pálinkagőzök kíséretében ilyetén szavak szaladtak ki a torkán:
-Hee, aggyá' mán egy cigit!
-Nincs cigim, húzzon a pi****a...-eképpen reagáltam a kéretlen társalgásra.
-Nincs cigid?!? Mé nincs cigid?!? - kérdezi ő, láthatóan meglepetten és felháborodottan. Mondom mer' nincs, és kézjelzéssel kijelölök egy irányt:
kezemben a sapkával mutatom neki, mint "parasztnak", hogy melyik út megyen itten budára, mire végre feltalálja magát, és emigyen válaszol:
-Akkor elviszem a biciklidet!!!

Ilyen egy mindennapi mese a népről, ma, pesten, a ]keletinél[...

Gugli

Írd be a Google keresőbe ezt:
'find Chuck Norris'

Majd kattints a 'Jó napom van' gombra....

Szavaztatom a népet

Úgy gondoltam, mivel hirtelen találtam fölös négymilliárd forintot a zakóm zsebében, kiírok mán egy népszavazást. De mivel az a négymilliárd csupán Monopoly pénz volt, így egy alacsonyabb verzió került megvalósításra. Eredménye a jobb oldalt látható.

Hogy miről is szavazhat a kedves olvasó? Hát hogy építsek-e hajót, vegyek-e hajót, vagy kell a rossebnek hajó. Neki nem biztos, de én úgy vagyok vele hogy nekem igen:-)

Gyerekkel vagy anélkül, asszonnyal vagy ... nem, nélküle azért mégsem:-) Szóval valamikor mikor elegem lett a mókuskerékből, vagy ha netán kitörne a harmadik világháború, esetleg ha még hamarabb megfordulna a golf-áramlat és baromi hideg lenne vagy netén iszonyatos árvíz a "globális felmelegedés" (ez is azért van mert buzul az egész világ) következtében, szóval az elkövetkezendő negyven évemben valamikor nekiindulok a végtelen óceánnak, és jól megnézem magamnak ezt a sárgolyót amin lakunk.

Ehhez viszont kell egy eszköz. Minden ami üzemanyaggal megy kilőve, mert csóró vagyok és leszek és különben sem akarom benzingőzzel szennyezni a természetet. Vagyis működhet napfénnyel, vagy ami még kézenfekvőbb, széllel. Ilyen jármű pedig tudomásom szerint nem sok van, közülük a legelterjedtebb a "hajó"-nak nevezett, folyékony állagú masszán, valami "vizen" imbolygó izé. És ez állítólag általában a víz levegősebb oldalán szokott maradni.
Attól függetlenül, hogy több repülő van az óceánban, mint hajó az égen, én még nem bízom el magam, és ha építek magamnak valami óceánátszelésre alkalmas eszközt, akkor azt a lehető leg balesetmentesebbre, legbiztonságosabbra akarom tervezni. Ehhez összeállítottam egy követelményjegyzéket is:

• Nem kell hogy szép legyen, nem kell hogy gyors legyen, csak stabil legyen
• 3* 2 személyes kabin. Egy nekem, egy a gyerekeknek, egy pedig vendégnek, csomagnak stb
• konyha és zuhanyozó a kajütben
• társalgó
• kormánykerék (ez hajóknál nem olyan egyértelmű ám, van ahol kormányrúd van)
• tengerjáró méret (bár a 3 kabin vonza maga után)
• kis merülés

Sajnos ha ezeket mind végigvesszük két variációnk marad, pontosabban talán három.

1. Tőkesúlyos hajó
   Elég stabil, bár stabilitása a dőlésétől függ. Minnél jobban dől, a súly annál jobban vissza akarja állítani egyenesbe. Sajnos a tőkesúly miatt baromi nagy a merülése.
   
2. Az alábbi ábrán látható, felhúzható tőkesúlyos orosz tervezésű vitorlás, plussz stabilizáló szárnyakkal. Nagy, masszív, szép. Egyszerre egyesíti a hagyományos tőkesúlyos és a svertes hajók előnyeit a kis merülésével és szállíthatóságával.



3. Katamarán
   Számomra ez a hajótípus az, ami a követelményjezékben foglalt minden kívánalomnak eleget tesz. A tőkesúlyos hajók majd kétméteres merülésével szemben átlagosan 50 cm merülésű, széles kéttestű hajók, amik ebből kifolyólag igen stabilag, stabilabbak mint a tőkesúlyos. Nagyok, tágasok, és drágák. Viszont rengeteg cég kínál kész kidolgozott terveket a megépítésükhöz.
   Két hátrányuk van: talán még a tőkesúlyos hajóknál is nehezebben szállíthatók, vagyis ha egyszer lekerültek a tengerre valószínű ott is maradnak. A másik szintén méretükből adódik, mivel szélesek, így fizetős kikötőkben általában két hajóhelynyi pénzt szednek be az embertől...
   
   Íme néhány kép egy tipikus katamarán elrendezésről, belső teréreől, és a készítéséről....

Ezek ismeretében most már elárulhatom nektek, hogy a katamarán felé húz a szívem, mivel megépítésének fáradalmai és költsége nem sokkal több mint egy más hajóé, ugyanakkor komfortban és minden másban lényegesen többet nyújt.

Ha ez a szavazás lezárult, lehet hogy megszavaztatlak benneteket arról is, hogy szerintetek melyik hajót érdemes megépíteni:-)

Kommenteket várok a szavazóktól ide!

Minden jót, Lyukas Kéz szólottam...

Jancsi és Juliska

Mozgalmas napjaim vannak mostanság. Például vasárnap ettem befőttet. Folyton szekálnak, hogy nem eszem elég zöldet, meg elég savanyúságot a húshoz. Mondhatni, húst eszem hússal. Hát ezen változtattam, szereztem befőttet, zöldet, svanyút, IKEA-sat, találtam a spájzban két üveggel is. Szarvolt, savanyú de legalább zöld, csak mire rájöttem hogy meg kell hámozni, és akkor ehetőbb, addigra elfogyott a hús. Sebaj, majd legközelebb.

Aztán tegnap voltam biciklizni. Nem a legjobb választás addig várni, amíg bemondják az esőt, de mit van mit tenni, ha most járt le a bérletem. Végülis egy óra alatt átértem a Móriczról az Uzsoki kórházba, és csak visszafelé áztam meg. De kárpótolt érte az érzés, hogy reklamálhattam. Mert azt szeretek. Betartom a szabályokat, ha járdán gurulok akkor lassan megyek és mindenkinek megköszönöm ha elenged, pedig ott neki van elsőbbsége. És mindenkinek leüvöltöm a fejét, aki a kerékpárúton nekem nem adja meg ezt. Ez történt az Andrássí úton is.

Aki nem ismerné, négysávos út. Mindkét oldalon a járda és a parkoló autók között az úttestre festettek egy méteres sávot, és az a bicikliút. Általában szépen el lehet férni, hacsak egy hülye autó úgy nem gondolja hogy márpedig ő nem a parkolóhelyre áll, hanem egészen bemegy a járdáig, és így a bicikliuton lyukad ki.

Ez történt tegnap is. Suzuki. Szürke. Megállok mögötte: Újpest-zászló a hátsó ablakban. Szitkozódva felcibálom a bicajt a járdára, mellé érek és látom hogy ülnek benne. Szitkozódom. Kiszáll egy magas, vékony (szerintem az volt) csávó, nevezzük "Jancsinak", Punk-ra borotvált fejjel, finoman megkérdi miben segíthet ("Miafaszvan?!?") Közlöm vele, hogy amin parkolnak ő meg a nője(a nőci ült a volánnál, nevezzük Juliskának), az még mindig bicikliút.
Erre ő előkap egy jelvényt, odalöki nekem hogy: "Ez meg rendőrség", és mint aki ezzel el is intézett mindent, visszaszálla kocsiba. Itt szögezném le, hogy nem akartam belé kötni. Pusztán annyi reakciót vártam, hogy: bocsi, nem vettük észre, mindjárt odébb állunk. DE nem ezt kaptam, és itt elpattant az agyam. Visszamentem, bekopogtam az ablakon, és innentől idézem:

Én: -És attól hogy rendőrség, már mindent szabad?!?

Jancsi: -Mások is parkolnak itt - és előre mutatott a másik renittesnre, aki előtte parkolt. Megjegyezném, az egész Andrássyn csak ők ketten.

Én: -És akkor már lehet? Mondjad csak a jelvényszámod!

Jancsi: -Nem mondom, minek?

Na itt kezdett gyanús lenni a dolog.
Én: -Hogyhogy minek?!? Mutattál egy rendőrigazolvány, azt mondtad rendőr vagy. Felszólítom hogy igazolja magát. Hogy hívnak?

Jancsi: -Nem mondom meg.

Én: -Mi az hogy nem mondja meg? Tudomásom szerint ha egy rendőrt felszólítok rá hogy igazolja magát, az a jelvényszáma megadásával is köteles azt megtenni. Én igazolom magam ha kéred, Horti Péter vagyok, mondjad a rendőrigazolványod számát. Vagy elég ha az autó rendszámát jegyzem meg?

Itt szólt közbe a szökenő a volántól:

Juliska: -Dehát az az én autóm.

Én: -És, te is véded a rendőrkédet!

Juliska: -Polgárőr!

Én: -Hopppá-hoppá, eddig még rendőr volt, most akkor hogy is van ez? Polgárőr létedre hamis igazolványt mutogatsz nekem, és azzal menőzöl, úgy hogy nem tartod be a kreszt meg a törvényt?

Itt még makogott valamit, de már csak motyogott, nem hagytam szóhoz jutni.
Én: -Na szóval egyezzünk meg abban hogy se rendőr nem vagy, se polgárőr, ha mégis akkor szégyelld magad és valahova parkoljatok odébb, van még előrébb üres hely.

Jancsi: -De akkor szóljál a másiknak is.

Én: -Ne aggódj, fogok.
Ezt már nemigazán hallotta, mert akkorra az asszonyka menekülőre fogta a dolgot.

Tanulság:
-Nem mind arany ami fénylik, pláne nem rendőr.
-Nem tudom mi volt a csávó:ha polgárőr, szégyen. Ha rendőr, mégnagyobb szégyen. Ha rendőrtanonc az is szégyen. HA meg csak egy fa**fej Újpesti focidrukker, aki azt hitte menőzni fog a rendőrigazolványával, akkor a k**** an**a.
-Ne kössél bele senkibe, pláne ne belém.

Uff, Lyukas Kéz szólottam...

Szocialista Fidesz, kapitalista MSZP, baloldali jobboldal és fordítva....elvesztettem a fonalat

Gondban voltam vasárnap. Szavaztunk. Valmaimről, aminek semmi értelme nem volt. Kb annyi: "Egyetért-e ön azzal, hogy április elsejétől ne kelljen színházjegyet fizetni esténként ha elmész egy színházb?"
Természetesen egyetértek, mégsem így van. Még mielőtt valaki kiakadna hogy azért ez mégsem ugyanez, vázolnám a szitut: befizetsz egy nagy kalapba TBjárulékot, nyugdíjat, adót. Ebből osztják aztán ki a nagypapád nyugdíját, ebből kapják a romák a segélyt és ebből kapják a színházak a működésükhöz elengedhetetlen állami pénzt. Kérdem én, mire fel? Ha én nyitok egy zenekart, és szórakoztatom vele a népet, beszedem a több ezer forintos belépőjegyet, akkor én miért nem kapok állami támogatást? Továbbmegyek, miért van az, hogy az egyik állam által fenntartott intézmény (színház) meglátogatásakor, amit a mi adónkból tartanak fenn, meg sem fordul az ember fejében, hogy neki itt miért kell másodszor is fizetnie. A másik szintén állam által fenntartott intézmény esetében, ami egy kórház, ott pedig egy milliárd forintos gépet használó MRI vizsgálatért sajnál 300Ft-ot...
Megmondom én: Mert a társadalom még mindig szocialista. Még mindig szocialista eszmékben hisz, hiszi hogy legyen ingyenes minden. Nem érti, hogy semmi sincs ingyen, pusztán kültségtérítés mentes vagy kltsgtérítéses.
Nem sok választásom volt vasárnap. Szavaztunk.
Ha azt kérdezték volna, hogy szeretném-e, hogy legyen egy olyan TB-kártyám, ami mondjuk a személyi igazolványom, benne egy mikrochip (mint a diákban), amin minden rajtam végzett műtét és kezelés digitálisan több évre visszakövethető, és minden év végén kapjak egy kimutatást arról Állam bácsitól hogy idén ennyi TB-t meg nyugdíjjat fizettem, ebből ennyit utaltak át a saját általtam válszatott Egyészségbiztosítási Biztosítómnak, aki idén ennyit költött a műtéteimre, akkor azt válszoltam volna hogy IGEN, ezt szeretném. De nem ezt kérdezték. Ezek után úgy vagyok vele, hogy jobboldali vagy baloldaliként. Talán észreveszi egyszer az ország, és megkérdezi Viktortól: hogy rendben pajti, bölcs vagy és okos, ugyan mond már meg mit kezdjünk az oktatással meg az egészségüggyel? Láttam vele egy riportot este. Kb ezt kérdezte tőle a riporter. Azt válszolta, hogy kell egy bölcs tapasztalt emberekből álló tanács, aki majd megmondja. ?!?? Vagyis: fingom nincs, majd kitalálja a pista meg a józsi akiből csinálok válságstábot.
Ha jobban belegondolok: 18 éve küzdünk a kapitalizmusért, most megkaptuk, ráadásul vicces módon a szocialisták hozták be nekünk a kapitalista dolgokat, és a jobboldal rádöbbent, hogy ő tulajdonképpen baloldal, és a szocializmus tulajdonképpen jódolog, és legyen ingyenes az oktatás, meg legyen ingyenes az egészségügy, meg legyen ingyensör a kocsmában mert hát szegény dolgozónak az kijár, sőt miért fizetek én kétszer a színházjegyért?!??? Igenis, jó dolog a szocializmus!!! Az, hogy egy önkormányzat az állami pénzből képtelen üzemeltetni egy kórházat, és bérbe akarja adni egy válalkozónak, az neeeeemmmm!!!! Mert mi szocialista-fideszesek vagyunk, baloldali jobboldaliak, ezért tüntessünk a kórházak privatizációja ellen....
kezdem elveszteni a fonbalat, hogy mit akar a fidesz....asszem az MDF-re fogok szavazni, ők legalább nem arra fordulnak, amerről a szél fúj...

Aki ebben a káoszban el tud igazodni, annak gratulálok...

Klitorisz Maximus

Majd még írok a hétvégi cserépdobálós partiról ami a fővárosban volt, de azért sikerült kijutnunk és sétáltunk picit. És Budapest rengeteg csodaszép szobra között ezt találtuk a városban...hiába no, asszociáció...:-D

csak lájtosan...

Kicsi sielősös rövidfilm :-) Az ilyen piros-kék határán levő pályákat szeretem igazán, mert ott lehet jókat döntögetni...mintha motoroznék :-)

Erről el is felejtkeztem:-)

Sajna kicsit kevés kép készült, mert engem is befogtak melózni, és úgy rohangásztam fel amíg bírtam...aztán feladtam:-)

A szerelemről és házasságról

Kahlil Gibran "A próféta" című művében így vélekedik a párkapcsolatról, a házasságról:

“Ezután ismét Almitra szólalt meg, és azt mondta:
Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.
Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.
Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,
És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,
Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.
Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.
Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.
Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,
És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”


Mióta Ambrosie Bierte jóvoltából tudjuk, hogy a szerelem csupán egy átmeneti elmebaj, ami házassággal gyógyítható, sokkal könnyebb elviselni. A gond ott kezdődik, ha a kezdeti szerelemnek nem gyógyírja, hanem mérge lesz a házasság. És ezt nem veszik észre...

"Egy tizenhét éves, fekete hajú fiú szavai szüleinek házasságáról: "Ha azt akarják a felnőttek, hogy tiszteljük őket, szeretetükkel igazolják házasságukat. Nem vagyunk kíváncsiak arra, mennyire szerették egymást tizenhét évvel ezelőtt. Arra vagyunk kíváncsiak, maradt-e szeretetük holnapra, s holnaputánra is. Kössék meg házasságukat minden nap, újra meg újra.” (Vasadi Péter)

Ajánlom Medve Úr és Béka Hölgy figyelmébe...

Csak jól átsült...

Süttemma piskóta. Szarlett. Végülis megeszem, cseppet megégett az alja (ahogy nagyanyám mondaná: "Csak Jól átsült") a teteje meg ilyen mancsos lett, de az enyimé. Edina azt mondja sok lett benne a cukor. Nem tudom, lehet, mivel mérlegem nincs meg porcukrom sem, ezért rendes kristályt raktam bele. Mérleg gyanánt pedig egy csodapiros csodafogast használtam...két végére szatyrot kötöttem, abba ment a cuccos...sima kétkarú mérleg:-) No sebaj, lesz ez még jobb is azt hiszem, bár asszem beújítok egy mérlegre.
Isten óvja a szakácsmesterséget, jövök :-P

Gargalize it!

Bocsi hogy csak így tettem be, a zenét nem találtam meg magában :-) Amilyen szar volt az előző album, ezen már van egy két jó szám megint...

Pénz beszél,...

Voltam ma a bankaban. Beengedtek. Már ez a tény is furcsa volt. Márcsak azért is, mert egy hete nem láttam borotvát, a fodrászról meg hallottam hogy létezik, de még csak a mesében láttam...szóval nem volt valami kultúrkinézetem, de beengedtek. Ráadásul a Nemzetibe. A Magyarba. Hát, leesett az állam nem mondom. Ritkán lát ennyi márványt és ennyi PÉNZt egy helyen az ember (márványt talán az olaszoknál). Szóval kaptam egy cetlit, miszerint én vagyok a 5891-ik látogató a Látogatóközpontban. Ez lehet sok is meg kevés is, ki-ki döntse el. Voltott sokminden, de főleg pénz. Rengeteg. Érme, kínai papír, Károlyrobi által kreált négyszögletes "érme", Mátyásféle arany, volt ott dénár, garas, krajcár meg forint többféle, "úniós" korona Ferencjóskával a hátán, meg pengő is. Na abból volt a legtöbb. Kedvencem volt a Títmillió-millpengő címlet. Na, ilyen kéne most nekem euróban:-) Szóval akit érdekel a magyar pénzek, az euró és úgy amblokk zusammen az egész pénzgyártás története és folyamata több száz érmével, papírpénzekkel, az mindenképpen látogasson el a Magyar Nemzeti Bank Látogatóközpontjába.
De az igazi kedvencem a sűrített levegővel működő csőposta indítószekrény volt, amivel a csekkeket továbbították :-)
wau-wau...

A szeretet napjára...

"Az a másodperc, amikor igazán szeretünk, életünk egyetlen valóságos pillanata.
A többi nem az.
A többi boldogtalan varázslat. Őrület. Teli félelemmel és szomjúsággal. Mi persze éppen fordítva gondoljuk. Mi azt hisszük, hogy az a "valóság", amikor egyedül, kővé dermedt, magányos lélekkel élünk. Valóság a hétköznap, a közöny, az egoizmus, az én, az enyém, a pénzkereset. Valóság a tévé, a robot, a rohanás, a vásárlás, az aszfalt, a "senkihez sincs közöm" életérzése. És a szerelemről véljük, hogy káprázat, mámor. Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy "Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!" - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: "Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!"
Amikor szeretjük egymást: kijózanodunk. Felébredünk. Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

(Müller Péter: Szeretetkönyv)


Boldog házassági évfordulót, nagyi...

“Ha hajót akarsz építeni, ne hívj össze embereket, hogy tervezzenek, szervezzék meg a munkát, hozzanak szerszámokat, vágjanak fát, hanem keltsd fel bennük a vágyat a nagy, végtelen tenger iránt.”
(Antoine de Saint-Exupéry)

Gúten ápetit

Intergalaktikus vacsora egy galkatikus főváros elvileg második emeletén, ami gyakorlatilag a harmadik...így van ezzel a hipertérgörbüléssel, megzavarja az emeleteket is...

3an madár poloska-lubicka

Ma megpróbáltam megúsztatni egy poloskát. Egész jól ment neki, vagy két percig mászkált a kagylóban a víz alatt, mintha nem is lenne rajta 10 centi víz. Aztán egyszercsak feljött a víz tetejére és elkezdett úszni:-) ilyen szép lábtempót régen láttam, komolyan mondom :-) Néztem vagy öt percig, aztán otthagytam mert kész lett az ebédem. Szerintem még most is ott úszkál a víz tetején. De legalább nem fingta tele büdös poloskaszaggal a konyhámat...

Délután meg kaptam egy üzenetet, aminek megörültem nagyon:-) állítólag madár vagyok Valakivel, együtt lettünk azzá, mert eddig csak szárnyak voltunk külön-külön...örülök neki, mert szeretek repülni:-) ...bár ha három madár lennénk, akkor meg láthatnánk alulról hogyan repülünk magunk után...

Holnap vizsga, megyek tanulni, szurkoljatok:-)

Achmed

Aki azt állítja, hogy nem fél semmitől az vagy hazudik, vagy már nem él.

Mert ha nem fél semmitől, akkor attól sem fél hogy elveszít valamit ami fontos a számára. Ha semmi sem fontos a számára az életben, akkor mi öröme a Földön?!? Valószínűleg semmi. De ha semmi öröme nincs ezen a világon, akkor nem is bír itt élni, és önygyilkos lesz...vagy merénylő...esetleg a kettő együtt...
Ilyenkor örülök a félelmeimnek... :-)

mindenért megfizetsz

Úgy veszem észre - és ez majd' negyed évszázados tapasztalat - hogy semmit sem adnak ingyen. És ez nem egyenlő azzal, hogy mindenért meg kell dolgoznod. Nagyon nem. Az életedet körülvevő dolgok sosem állandóak, változnak: hol kapsz dolgokat, hol elvesztesz dolgokat.

Pesszimista felfogással úgy is mondhatnám: feláldoztam a félévemet egy lány és egy munkahely oltárán. Mostanra elvesztettem mindet: a lányt a félév miatt, a munkahelyet a lány és az egyetem miatt. De nem bánom. Hiába no, egy seggel nem lehet három lovat megülni :-) Da hát az élet már csak ilyen: hol elvesz, hol ad. Elvette a kutyámat is...most akkor kérdezhetnétek: jólvan, ennyi mindent elbuktam, látszólag így elég szarul indul az évem, de akkor mit kaptam helyette? Mert a mérleg egyenlő lesz mindig....
Kaptam valami egészen mást, ami mindezeknél az életet megkeserítő materiális, lenyegtelen baromságoknál fontosabb lehet: kaptam egy esélyt. Egy esélyt arra, hogy megtaláljam az utam, az életem értelmét, a célomat, a társamat. Mert azt hiszem ez a legfontosabb dolog a világon.

Most itt álltam meg, körbenéztem, és rájöttem hogy az összes dolog a világon jelentéktelen apróságnak tűnik, ha érzem és tudom hogy az a valaki mellettem áll, és azt a nyugalmat érezhetem mellette, hogy megérkeztem, nem kell tovább mennem...mint a hétvégén... Már csak egy feladatom/tunk maradt:
meg kell bizonyosodnunk róla, hogy mindez igaz, nem álmodunk. A rengeteg "fentről" jövő segítségnek mind oka van. Olyan érzésem van néha, mintha az Úrnak elege lenne a bénázásunkból, és a finom terelgetések helyett drasztikusabb és gyorsabb eszközökhöz folyamodott volna :-)) Nevezhetjük sok mindennek: sors, Isten, Allah, lényegtelen. Hiszem, hogy valami segít nekünk eligazodni a világban, és tudja minek mikor van itt az ideje. Talán mi most értünk meg, most nőttünk fel egymáshoz, és megkaptuk az esélyt arra, hogy megszépítsük egymás életét. És hogy mindez több mint tíz évünkbe került? Talán lesz alkalmunk bepótolni az elvesztegetett időt...Már csak élnünk kell a lehetőséggel...

KEGYETLEN ÚT - egy kuloár kimászásának története, Szabó Lőrinc tollából...

Mikor beleolvastam a versbe, a Tengerszem csúcs alatti kuloár jutott az eszembe róla, amit kicsit benéztünk és amelynek a tetején lévő "lapos" részen áll Zoltánöcsém a képen, mögötte a könyökénél éppen fellépek a tetőre...hogy milyen volt? Ezt talán a vers adja vissza legjobban...



"Még száz lépés. Nem bírom. Cseng a kő. Szél
és hó szakad.
Fagy-álarc fojt, ég és föld úszik, és mint
két jégdarab,
mint olvadó jég a hús melegében,
sír a szemem…
Csak most, most még… Haza? De hisz a vég már
reménytelen.

Csak most!… De épp ez a legiszonyúbb, ez,
ez a kevés,
ami hátra van… Hagyd, pihenj le, biztat
a lélek, és
elsötétűl. Üvegnyilak temetnek,
vak lavinák.
Rémület ráz föl; s vonszolva, de mégis
csak visz a láb.

És ez segít, az állat, ez segít most,
a testi gép:
nélkülem jár s pótolja gyönge társát,
a lélekét.
Még! Nem bírom. De! Jőjjön bármi: jobb lesz;
akármi: jobb!
Itt veszel, súgja, és szavára ismét
megindulok.

Igen, ez segít, ez a buta ösztön,
a félelem.
Neki a bőgő hónak! tántorogva
és részegen,
mintha zuhannék!… Könny s fagyott verejték
kínja füröszt;
saját sulyom görget a szél repűlő
szirtjei közt…

S be az ajtón. Tűz, lámpa. Kint: a bőgés!
Teát, rumot!
Röhögök, mint… Vagy sírok?… Ujra ember?
Még nem vagyok!
Húnyt szemmel… Én?… Öt kilométer, éjfél…
Oly messziről?
S az ébreszt, hogy zizegő orrlyukamban
puhúl a szőr. "


...a csúcsról lefelé jövet, útban a menedékház felé szerettem volna átteni a csákányt a jobb kezemből a bal kezembe...nem tudtam...ráfagyott a kesztyű...

borulás

Az az érzésem valami gonosz kis kobold jött és kihúzta alólam a szőnyeget. Összeomlott minden amit eddig építettem, amiben eddig hittem. És most itt állok, körülnézek és nem tudom merre induljak. TE vagy az egyetlen reményem, aki talán a jövőt jelentheti számomra. Talán minden azért történik most, hogy az összeomlott életem darabkáiból újraépíthessem az egészet, Veled.
Egy kicsit minden este meghalok nélküled, mert remélem hogy amikor felkelek Te ott leszel melletem. Aztán jő a hajnal, kinyitom a szemem és nem vagy ott;
visszahúz az ágy és kedvem sincs kimászni és belevetni magam a világ zsongásába.

El kell döntenem hogy a szivemre, vagy az eszemre hallgatok.
Az eszem azt súgja: maradj budán, fejezd be az egyetemet, keress valami munkát és a többi megoldódik valahogy.
A szívem mást mond...a szívem azt mondja le van szarva az egyetem, a jó fizetés és minden, és csak Te számítasz. A szívem azt mondja: menj haza és tölts Vele annyi időt amennyit csak tudsz, mert az idő olyan dolog ami mindíg fogy, és ami megfizethetetlen.
Nehéz döntés, és talán nem is fogom tudni egyedül meghozni...

Annyira hiányzol mint a másik felem, folyton itt érezlek magam körül, kereslek, és eltelik néhány másodperc mire rájövök hogy még mindig egyedül gubbasztok a szobámban. Nagyon új érzés. Tulajdonképpen várok. Várok Rád, várom hogy belépsz-e az életembe és várom hogy mi keveredik ki a kettőnk kapcsolatából. Ez már kapcsolat? Mikor érezzük úgy, hogy beléptünk egy kapcsolatba? Honnantól számít két ember kapcsolata "kapcsolatnak"? Számomra ez most megfoghatatlan, remélem valaki meg tudja magyarázni ezt nekem a megjegyzések között. Feje tetején áll az egész, felborult az egész életem, bár tudom nem csak az enyém. Talán segíthetnénk egymásnak kilábalni belőle, és újraépíteni...

A múlt héten azt találtam mondani egy lánynak, hogy ha kirugat nem kell tovább néznie a pofámat... Ma kirúgtak... Ennyire ronda lennék?

Együgyű vallomások Vitó Zoltán tollából....

"Amikor hó van és fagy,
én akkor is fürjes tavaszban járok, -
de csak ha velem vagy:
Tenélküled hideglelősen fázok;
öt-lépésnyi szobám kietlenül nagy;
rámdermednek tarajos jégvirágok...

- Hallasz csengve didergő dallamot?:
Semmi! Ne félj!: Csak a magány kolompolt;
s hol nincs már semmi íz,
számban a kortynyi víz
ajkaid égő hiányára gondolt -
s koccanva megfagyott..."

Long way home...

hosszú az út...állomástól állomásig,
egy szívtől egy szívig...
jó volt érezni és látni a szemedben az örömöt
mikor megérkeztem,
kerestelek és megtaláltalak,
aztán együtt örültünk és fáztunk, hosszan, csendesen.
szinte szótlanul, alig beszélgetve örültünk egymásnak,
kutatattuk beszéd helyett mi mindenre jó még az emberi test előbél kitüremkedése...
és majdnem-konyakmeggyesen méghosszabb az út
a vasúttól - a vasút mentén - a városig...
aztán otthagytál...félig megszeretve, félbehagyva,
és már csak egy lámpának köszönhettem felébredve, egyedül hazafelé...
mert Téged valahol még egy másik élet várt...
Istenem, de mennék egyszer Veled haza...

Kiránduláson

"Jólesett látni a hegyoldalon,
kiránduláskor, az emelkedő
úton, előttem, férfi- s nő-barátok
között, az édes nyárban, jólesett
és megnyugtatott látni gondtalan
lábadat és bokádat, derekad
feszülését s a csípőringató
két comb fiatal mozdulatait,

amint a rövid sportruha alatt
lassan szétnyíltak és összehajoltak
húsodban a csontok, forogtak a
csuklók, szabályos együttműködéssel
emelve egymást az emelkedő
úton, előttem, s egyenkint mutatva
a dolgozó test szép gépezetében
a csontváz élő alkatrészeit:

jólesett látni, hogy ott mégy előttem.
És néztelek, nyugodtan, ahogy a
kocsis nézi kocogó szekere
bakjáról a jólismert lovakat,
sohasem únva meg a szétdobált
lábak ollózását, az eleven
csont-hús-játékot, testvér-állatok
mozgásának ős-örök ütemét."

(ismét egy gyöngyszem kedvenc költőmtől)

can't stop

Vannak olyan tulajdonságai mindenkinek, amik annyira beleivódtak a személyiségébe, hogy nem tud rajtuk változtatni. Nekem is van ilyenem. Én nem tudok megállni.

Képtelen vagyok nyugton ülni, folyton hajt a kalandvágy vagy adrenalinfüggőség vagy mindenki nevezze aminek akarja. De beleőrülök ha több napig egyhelyben kell ülnöm.
Ha kiállok egy szikla szélére, nem a tériszony fog el, hanem ellenkezőleg: kétségbeesetten keresek valami kapaszkodót, amit megmarkolhatok, és mondogatom magamban: nem ugorhatsz le, nem ugorhatsz le, nincs rajtad az ernyő, nem ugorhatsz le. Néha tényleg félek tőle hogy nem fog használni. Félreértés ne essék, eszem ágában sincs öngyilkosnak lenni! Pusztán szeretem a zuhanás nyújtotta szabadságot, azt a csendet, a teret, ami körülvesz; ugynakkor robajlik a füledben a szél ahogy 150-el zuhansz lefelé...abszurd egy kissé...Semmiben nem tudok egyhelyben állni...
Az iskolai "parádékon" kerülgetett a legjobban az őrület...másfél óra...egy örökkévalóságnak tűnt...nekem mennem KELL! Jobban elfáradok egy óra állásban mint öt órányi gyaloglásban. Ezek a fizikai kényszereim... Amit viszont nem értek, hogy a kapcsolataimban miért van ez ugyanígy. Miért nem vagyok képes kivárni? Talán jobban megélem a változást, mint mások? Talán a gyengeségem jele a türelmetlenségem? Nem tudom. Azt tudom csak, hogy egy kényelmetlen szituációt nem tudok sokáig tétlenül nézni, az ellen tennem kell valamit...volt olyan időszak, amikor nem ilyen voltam, volt amikor nem tettem...csak tűrtem, nyeltem, és ez belülről emésztett fel és fájt...talán az újabb fájdalom elkerülés miatt, saját védelmemre alakult ki bennem, hogy amíg nem érzem a biztonságot, addig sosem állok meg, mindig változtatni akarok: javítani, építeni, szebbé-jobbá-szorosabbá fűzni...vagy ha így nem megy, hát ellenkezőleg...
Vagy építem, vagy bontom a kettőnk közé húzott falaimat...az nekem nem megy, hogy csak álljak és nézem a félig lebontott falat, és felette átvetve néhány szót cseverésszünk kitudja meddig...lépnem kell: mennem kell, vagy maradnom...és tudom csak egyszer állok meg...de akkor örökre...

Ungarische Meggájver; avagy eszközhasználat budai módra

Mire jó egy pár hegymászó hardware...ék, karcsi, kötél és máris száradnak a ruhák:-)

Békét

Nem szeret(t)em a hiphop-ot...de asszem kezdem érteni a Belgákat: Magyar Nemzeti Hiphoppot!!!

miért?

hogy miért ennyi idézet? Mert vannak akik nálam szebben meg tudják fogalmazni azt, ami bennem van...bár ezekt meg nem könnyű megtalálni:-)

mint ahogy munkát sem...ja igen, azt is keresek...valami nyugodt helyen...mondjuk elmennék hómunkásnak az Antarktiszra...

egyszer...

Csak kérlek, egyszer
"Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett."

(Csukás István)

mi lenne, ha...

Hogy mit várok az életemtől? Mit várok a Társamtól? nem tudom...még azzal sem vagyok teljesen tisztában, hogy Tőled és a kapcsolatunktól mit várok. Nem lesz egyszerű Velem sem, tudom, és minden lépéssel csak bonyolódik a dolog. Szeretném, hogy egy kicsit beleláss abba, miért van ilyen hullámzó hangulatom mostanában:

Iszonyatosan idegesít az egyetem, nagyon fáradok. Belefáradtam abba, hogy lassan huszonötévesen egy helyben toporgok, nálam alig idősebbek élvezik hogy baszogathatnak, és nem tudok kilépni belőle. Nem azért mert képtelen vagyok rá, hanem mert az egyetem nem hagy. Nem tudok tisztességes munkát vállalni, nem tudok elszakadni Budapesttől még legalább egy évig. Mert arra nem vagyok hajlandó, hogy levelezőn folytassam tovább úgy, hogy a hetemet végiggülizem a melóban, a hétvégéimet meg egyetemmel töltöm. Most legalább a hétvégém szabad. És ez a helyzet egyre jobban zavar. Legfőképpen azért zavar, mert nem így akarom élni az életemet, el akarok indulni, de még nem tudok....

Ha most idejönne a jótündér, és megkérdezné mit szeretnék, elég egyszerűen meg tudnám mondani neki: Veled szeretnék Élni. Ez így szépen hangzik, de azért én konkretizálom.... Olyan lakást szeretnék, amit kedvemre alakíthatok (sőt, alakíthatunk) Otthonná. Melletted szeretnék ébredni minden reggel, hozzád szeretnék hazaérni (még azután a fránya egyetem vagy a munka után is, nekem mindegy), Veled kapálni a kertet, Veled biciklizni a tavaszi napfényben és Veled élni át a hegycsúcsokon amint a lenyugvó nap a vörös összes árnyalatát ráfesti az alattunk húzódó hegyláncokra és völgyekre... Kertet szeretnék. Nem túl nagyot, de laposat, füveset, bokrosat. Meg pinciét:-) Azt is szeretnék, pincét vagy sufnit vagy garázst vagy akármit ahol fúrhatok faraghatok szerelhetek kedvemre. Ilyen kicsike kis házikót, gyerekszobával, nappalival, cserépkályhával, az erdő szélén. Hogy hol? Mindegy. De Miskolcból elegem van, elegem van abból hogy hülyének nézik és kizsákmányolják az embert, hogy a Bosch-ban dolgozó fejlesztőmérnök kevesebbet keres órabérben mint én "titkárnőként"... Budapestet is utálom... Este szép. Mert akkor csendesebb, elviselhetőbb, nyugisabb, nem jön szembe nyolcezer ember mire elérek a boltig. Olyan helyen szeretnék élni (mindegy hogy kelet vagy nyugat vagy Bp. külvárosa vagy Esztergom vagy....), ahol meg tudunk fizetni egy kis házat, ugyanakkor közel vannak a hegyek, a munkaadóm megfizeti azt az időt, amit elrabol az életemből, közel van az autópálya, hogy könnyen és gyorsan meg tudjuk látogatni a barátainkat és a családunkat hétvégenként...

Hát, talán csak ennyi. Hogy miért kavarognak ezek egyre sűrűbben bennem? Miattad, Csillogószemű. Amíg elérhetetlen távolban voltál, Te, aki köré ezeket az álmaimat szőttem, nem érdekelt, azt mondtam magamnak: "elökörködök Budapesten még két évet, aztán majd lesz valahogy"....most megzakkantam...egyre közelebbinek érezlek, és tudom nagyon jól hogy nem kéne ennyire előre gondolkodnom, de nem tudom kikapcsolni az agyam.....és időnként elbizonytalanodom magamban, hogy képes leszek-e melletted kivárni még azt az egy év szivatást az egyetemen....vagy hogy képes leszel-e Te megvárni engem, hogy ha most úgy döntesz hogy velem kezdesz Élni. Nevetséges, mi? Más ágyában alszol, mással élsz és én azon rágom magam vajon elég lenne-e Neked az, amit most én tudnék nyújtani...és azon rágódom,hogy: mi lenne, ha...

...ha Veled élhetném az életem...

január havának első napján

"Ugy bújtak össze ujjaink,
csókolva egymást kétszer öt
combjukkal, mint szeretkező,
fantasztikus kis állatok;

úgy fuldokoltak ujjaink
egymásban tehetetlenűl,
mint elitélt, vak rabok a
halál ketrec-vasai közt;

irígyeinktől ujjaink
mégis oly percet loptak el,
hogy hosszú, boldog éjszakát
álmodtunk végig azalatt;

aztán a két kéz úgy pihent
egymásban mozdulatlanúl,
mint két öngyilkos szerető,
akit már együtt fed a föld."

(Szabó Lőrinc: Ujjaink)

kétezerhét deczember havának utolsó napján...

"Egy csók: a szem
kezdte vagy a szív –
mint néma kiáltás
ömlött ki a szánkra:

valamit akartunk
mondani, biztos,
egyet, ugyanazt,
s nem volt idő rá:

egy csók: a szemből
indult, vagy a szívből
s ajkunkra húzta
éhezni a lelket:
valami forró
csordult ki belőlünk,
édesen,
mint méz a virágból:

és már csak a két száj
élt, összetapadva,
két meztelen állat,
és ette a csókot...."

(Szabó Lőrinc: Csók)