mi lenne, ha...

Hogy mit várok az életemtől? Mit várok a Társamtól? nem tudom...még azzal sem vagyok teljesen tisztában, hogy Tőled és a kapcsolatunktól mit várok. Nem lesz egyszerű Velem sem, tudom, és minden lépéssel csak bonyolódik a dolog. Szeretném, hogy egy kicsit beleláss abba, miért van ilyen hullámzó hangulatom mostanában:

Iszonyatosan idegesít az egyetem, nagyon fáradok. Belefáradtam abba, hogy lassan huszonötévesen egy helyben toporgok, nálam alig idősebbek élvezik hogy baszogathatnak, és nem tudok kilépni belőle. Nem azért mert képtelen vagyok rá, hanem mert az egyetem nem hagy. Nem tudok tisztességes munkát vállalni, nem tudok elszakadni Budapesttől még legalább egy évig. Mert arra nem vagyok hajlandó, hogy levelezőn folytassam tovább úgy, hogy a hetemet végiggülizem a melóban, a hétvégéimet meg egyetemmel töltöm. Most legalább a hétvégém szabad. És ez a helyzet egyre jobban zavar. Legfőképpen azért zavar, mert nem így akarom élni az életemet, el akarok indulni, de még nem tudok....

Ha most idejönne a jótündér, és megkérdezné mit szeretnék, elég egyszerűen meg tudnám mondani neki: Veled szeretnék Élni. Ez így szépen hangzik, de azért én konkretizálom.... Olyan lakást szeretnék, amit kedvemre alakíthatok (sőt, alakíthatunk) Otthonná. Melletted szeretnék ébredni minden reggel, hozzád szeretnék hazaérni (még azután a fránya egyetem vagy a munka után is, nekem mindegy), Veled kapálni a kertet, Veled biciklizni a tavaszi napfényben és Veled élni át a hegycsúcsokon amint a lenyugvó nap a vörös összes árnyalatát ráfesti az alattunk húzódó hegyláncokra és völgyekre... Kertet szeretnék. Nem túl nagyot, de laposat, füveset, bokrosat. Meg pinciét:-) Azt is szeretnék, pincét vagy sufnit vagy garázst vagy akármit ahol fúrhatok faraghatok szerelhetek kedvemre. Ilyen kicsike kis házikót, gyerekszobával, nappalival, cserépkályhával, az erdő szélén. Hogy hol? Mindegy. De Miskolcból elegem van, elegem van abból hogy hülyének nézik és kizsákmányolják az embert, hogy a Bosch-ban dolgozó fejlesztőmérnök kevesebbet keres órabérben mint én "titkárnőként"... Budapestet is utálom... Este szép. Mert akkor csendesebb, elviselhetőbb, nyugisabb, nem jön szembe nyolcezer ember mire elérek a boltig. Olyan helyen szeretnék élni (mindegy hogy kelet vagy nyugat vagy Bp. külvárosa vagy Esztergom vagy....), ahol meg tudunk fizetni egy kis házat, ugyanakkor közel vannak a hegyek, a munkaadóm megfizeti azt az időt, amit elrabol az életemből, közel van az autópálya, hogy könnyen és gyorsan meg tudjuk látogatni a barátainkat és a családunkat hétvégenként...

Hát, talán csak ennyi. Hogy miért kavarognak ezek egyre sűrűbben bennem? Miattad, Csillogószemű. Amíg elérhetetlen távolban voltál, Te, aki köré ezeket az álmaimat szőttem, nem érdekelt, azt mondtam magamnak: "elökörködök Budapesten még két évet, aztán majd lesz valahogy"....most megzakkantam...egyre közelebbinek érezlek, és tudom nagyon jól hogy nem kéne ennyire előre gondolkodnom, de nem tudom kikapcsolni az agyam.....és időnként elbizonytalanodom magamban, hogy képes leszek-e melletted kivárni még azt az egy év szivatást az egyetemen....vagy hogy képes leszel-e Te megvárni engem, hogy ha most úgy döntesz hogy velem kezdesz Élni. Nevetséges, mi? Más ágyában alszol, mással élsz és én azon rágom magam vajon elég lenne-e Neked az, amit most én tudnék nyújtani...és azon rágódom,hogy: mi lenne, ha...

...ha Veled élhetném az életem...