Jancsi és Juliska

Mozgalmas napjaim vannak mostanság. Például vasárnap ettem befőttet. Folyton szekálnak, hogy nem eszem elég zöldet, meg elég savanyúságot a húshoz. Mondhatni, húst eszem hússal. Hát ezen változtattam, szereztem befőttet, zöldet, svanyút, IKEA-sat, találtam a spájzban két üveggel is. Szarvolt, savanyú de legalább zöld, csak mire rájöttem hogy meg kell hámozni, és akkor ehetőbb, addigra elfogyott a hús. Sebaj, majd legközelebb.

Aztán tegnap voltam biciklizni. Nem a legjobb választás addig várni, amíg bemondják az esőt, de mit van mit tenni, ha most járt le a bérletem. Végülis egy óra alatt átértem a Móriczról az Uzsoki kórházba, és csak visszafelé áztam meg. De kárpótolt érte az érzés, hogy reklamálhattam. Mert azt szeretek. Betartom a szabályokat, ha járdán gurulok akkor lassan megyek és mindenkinek megköszönöm ha elenged, pedig ott neki van elsőbbsége. És mindenkinek leüvöltöm a fejét, aki a kerékpárúton nekem nem adja meg ezt. Ez történt az Andrássí úton is.

Aki nem ismerné, négysávos út. Mindkét oldalon a járda és a parkoló autók között az úttestre festettek egy méteres sávot, és az a bicikliút. Általában szépen el lehet férni, hacsak egy hülye autó úgy nem gondolja hogy márpedig ő nem a parkolóhelyre áll, hanem egészen bemegy a járdáig, és így a bicikliuton lyukad ki.

Ez történt tegnap is. Suzuki. Szürke. Megállok mögötte: Újpest-zászló a hátsó ablakban. Szitkozódva felcibálom a bicajt a járdára, mellé érek és látom hogy ülnek benne. Szitkozódom. Kiszáll egy magas, vékony (szerintem az volt) csávó, nevezzük "Jancsinak", Punk-ra borotvált fejjel, finoman megkérdi miben segíthet ("Miafaszvan?!?") Közlöm vele, hogy amin parkolnak ő meg a nője(a nőci ült a volánnál, nevezzük Juliskának), az még mindig bicikliút.
Erre ő előkap egy jelvényt, odalöki nekem hogy: "Ez meg rendőrség", és mint aki ezzel el is intézett mindent, visszaszálla kocsiba. Itt szögezném le, hogy nem akartam belé kötni. Pusztán annyi reakciót vártam, hogy: bocsi, nem vettük észre, mindjárt odébb állunk. DE nem ezt kaptam, és itt elpattant az agyam. Visszamentem, bekopogtam az ablakon, és innentől idézem:

Én: -És attól hogy rendőrség, már mindent szabad?!?

Jancsi: -Mások is parkolnak itt - és előre mutatott a másik renittesnre, aki előtte parkolt. Megjegyezném, az egész Andrássyn csak ők ketten.

Én: -És akkor már lehet? Mondjad csak a jelvényszámod!

Jancsi: -Nem mondom, minek?

Na itt kezdett gyanús lenni a dolog.
Én: -Hogyhogy minek?!? Mutattál egy rendőrigazolvány, azt mondtad rendőr vagy. Felszólítom hogy igazolja magát. Hogy hívnak?

Jancsi: -Nem mondom meg.

Én: -Mi az hogy nem mondja meg? Tudomásom szerint ha egy rendőrt felszólítok rá hogy igazolja magát, az a jelvényszáma megadásával is köteles azt megtenni. Én igazolom magam ha kéred, Horti Péter vagyok, mondjad a rendőrigazolványod számát. Vagy elég ha az autó rendszámát jegyzem meg?

Itt szólt közbe a szökenő a volántól:

Juliska: -Dehát az az én autóm.

Én: -És, te is véded a rendőrkédet!

Juliska: -Polgárőr!

Én: -Hopppá-hoppá, eddig még rendőr volt, most akkor hogy is van ez? Polgárőr létedre hamis igazolványt mutogatsz nekem, és azzal menőzöl, úgy hogy nem tartod be a kreszt meg a törvényt?

Itt még makogott valamit, de már csak motyogott, nem hagytam szóhoz jutni.
Én: -Na szóval egyezzünk meg abban hogy se rendőr nem vagy, se polgárőr, ha mégis akkor szégyelld magad és valahova parkoljatok odébb, van még előrébb üres hely.

Jancsi: -De akkor szóljál a másiknak is.

Én: -Ne aggódj, fogok.
Ezt már nemigazán hallotta, mert akkorra az asszonyka menekülőre fogta a dolgot.

Tanulság:
-Nem mind arany ami fénylik, pláne nem rendőr.
-Nem tudom mi volt a csávó:ha polgárőr, szégyen. Ha rendőr, mégnagyobb szégyen. Ha rendőrtanonc az is szégyen. HA meg csak egy fa**fej Újpesti focidrukker, aki azt hitte menőzni fog a rendőrigazolványával, akkor a k**** an**a.
-Ne kössél bele senkibe, pláne ne belém.

Uff, Lyukas Kéz szólottam...