2008. január 22., kedd

mindenért megfizetsz

Úgy veszem észre - és ez majd' negyed évszázados tapasztalat - hogy semmit sem adnak ingyen. És ez nem egyenlő azzal, hogy mindenért meg kell dolgoznod. Nagyon nem. Az életedet körülvevő dolgok sosem állandóak, változnak: hol kapsz dolgokat, hol elvesztesz dolgokat.

Pesszimista felfogással úgy is mondhatnám: feláldoztam a félévemet egy lány és egy munkahely oltárán. Mostanra elvesztettem mindet: a lányt a félév miatt, a munkahelyet a lány és az egyetem miatt. De nem bánom. Hiába no, egy seggel nem lehet három lovat megülni :-) Da hát az élet már csak ilyen: hol elvesz, hol ad. Elvette a kutyámat is...most akkor kérdezhetnétek: jólvan, ennyi mindent elbuktam, látszólag így elég szarul indul az évem, de akkor mit kaptam helyette? Mert a mérleg egyenlő lesz mindig....
Kaptam valami egészen mást, ami mindezeknél az életet megkeserítő materiális, lenyegtelen baromságoknál fontosabb lehet: kaptam egy esélyt. Egy esélyt arra, hogy megtaláljam az utam, az életem értelmét, a célomat, a társamat. Mert azt hiszem ez a legfontosabb dolog a világon.

Most itt álltam meg, körbenéztem, és rájöttem hogy az összes dolog a világon jelentéktelen apróságnak tűnik, ha érzem és tudom hogy az a valaki mellettem áll, és azt a nyugalmat érezhetem mellette, hogy megérkeztem, nem kell tovább mennem...mint a hétvégén... Már csak egy feladatom/tunk maradt:
meg kell bizonyosodnunk róla, hogy mindez igaz, nem álmodunk. A rengeteg "fentről" jövő segítségnek mind oka van. Olyan érzésem van néha, mintha az Úrnak elege lenne a bénázásunkból, és a finom terelgetések helyett drasztikusabb és gyorsabb eszközökhöz folyamodott volna :-)) Nevezhetjük sok mindennek: sors, Isten, Allah, lényegtelen. Hiszem, hogy valami segít nekünk eligazodni a világban, és tudja minek mikor van itt az ideje. Talán mi most értünk meg, most nőttünk fel egymáshoz, és megkaptuk az esélyt arra, hogy megszépítsük egymás életét. És hogy mindez több mint tíz évünkbe került? Talán lesz alkalmunk bepótolni az elvesztegetett időt...Már csak élnünk kell a lehetőséggel...

1 megjegyzés:

Mese írta...

Sose hallottam még tőled ilyen szép és érett gondolatot:-)És sosem örültem még ennyire a boldogságodnak.