Madár

Kollagánk elütött egy madarat, ami összetörte a visszapillantótükrét. Ez idáig semmi különös, történik ilyesmi. Ám amikor lementünk a kocsihoz megnézni a tükröt, olyat láttunk, amit nehéz visszaadni még a fényképekkel is (főleg a céges géppel). A tükörről lepattanó madár "lenyomata" tökéletesen kivehető volt a kocsi oldalablakán, aminek nekicsapódot...
Hátborzongató és gyönyörű egyszerre...


A teljes madár kivehető, a csőrétől, szemétől, lábától egészen a farktolláig.


Nagyítva a feje.

Melófotó

Az abakból néztem, így ment ma le...

Célgépfejlesztés napi bölcsességei #2

RTFM = Read the f**king manual

RvD2

Ezt most találtam meg ismét, tetszenek a trükkök benne, van benne munka szerintem nem kevés. Star Wars rajongóknak kötelező:-)

tanulni jó

Nézem a híradót tegnap, és eszembe jutott ez:
Az optimista angolul tanul.
A peseszimista arabaul, vagy kínaiul.

A realista meg lőni...
:-D

trevöling hóm

"Igazolt kutatások szerint vasúton utazni negyedannyiba kerül mind a környezetvédelem, mind a baleset-megelőzés szempontjából a busszal vagy az autóval szemben - hívta fel a figyelmet Rétvári Bence KDNP-s képviselő."

Az a gond, h ebből semmit nem érzékelek. Az utiköltséget, azt igen. Talán, ha csont egyedül utazok egy autóban, lehet olcsóbb a vonat. Fehérvárról -#tiszaipu#- : 8080 forint, és utazok 6 órát. Nem vettem jegyet a tiszaitól a lakásig a villamosra (300Huf), fehérváron a buszra (200). Ha ezket megveszem, 9080 forint.

Ha beülök a kocsiba, szintén öt órát utazok. A kocsi 7 litert eszik százon, lakástól-lakásig 265 km. Szumma 530, az annyi mint 37 liter üzemanyag, ami most 280 forint (vagy még olcsóbb). 10388 HUF. És akkor állok meg amikor akarok, nem kell szívnom mások bagófüstjét a kocsiban...

arról nem is beszélve, hogyha nem egyedül, hanem négyen utazunk...

Célgépfejlesztés napi bölcsességei

Az a hiba, amit nem veszünk észre, az nincs is :-)

Hydropolis: Aludnál a tengerben?

Már építik...dekár, hogy csóró vagyok...


több infó:
KLIKK IDE

ui.: mivel senki nem olvasgatja ezt az izét, levettem oldalról az alkalmazást. Kicsit szomorú vagyok...

Gyomorszorító

Háát, eddig sem bíztam nagyon a helikopteres mentésben, de ezek után...

mi miért...

Most, hogy érik a szilva és nem győzök úgy parkolni a kocsival, hogy reggelre ne legyen a teteje totál rápotyogott rothadtszilvás, eszembe jut nagymamámmal folytatott beszélgetésem, ami emigyen szólt:

P: - Nagyi, ez mi?
N: - Kékszilva.
P: - Nagyi, és ha kékszilva, akkor miért olyan lila
N: - Azért, mertmég zöld...

G napi bölcsességei

"Ha Lófaszt raksz a PAP-ba, és sokat járatod, kikopik"

Viva la ablakcsere...

mióta cserélik az ablakokat, volt olyan nap hogy pulóverben ültem bent (alig egy hete), most viszont kereken 32 fok van idebent...imádok 32 fokban puncirezgető készülékhez befogót tervezni...

okleveles

mától a megszólításom nem Mérnök Úr, hanem:

Mérnök-Mérnök Úr :-)

kérem mindenki ehhez tartsa magát :-)

Gohst in the shell....

Ha most kiberagyam lenne, akkor csak rácsatlakoznék a számítógépemre, és feltölteném az államvizsgatételeket...

Büdöske

Hát szabad ezt...Hmmm....

nézőpont kérdése

Láttam egy srácot, pólóján felirat:
Disco's hits

Az gáz ha én ezt Disco shits-nek olvastam?

kis nosztalgia..

Ahogy Menyhárt Tamás művész úr fogalmazott: "itt a tavasz, dagad a fasz" :-)


a különbség csak annyi, hogy nem reménykedek benne, bárcsak újra láthatnám...vele vagyok:-)

mi mennyit ér...

Egy felpattanó kavics, és a rossz burkolat kialakítás miatt elszakadó 90-ezer forintos szíj...nem vagyok ideges, áááá dehogy...

Én is kikészültem annó a menzásnénitől...

Válság....

Ha ez így megy tovább, valamit ki kell találnom...vagy megalapítom az Anarchista Pártot és természetesen "megnyerem" a választásokat és minden vezető pozícióba olyan embert teszek aki ért is hozzá (pl egészségügyi miniszternek orvost, közlekedési miniszternek közlekedésmérnököt, stb), vagy atombunkert kezdek építeni a kertben hogy átvészeljem a néhány év múlva kirobbanó atomháborút amikor rájönnek hogy elfogyott az olaj; vagy űrhajót...bár hogy azzal hova menekülnék az még nem tiszta...

TV2, híradó:

"Forrónyomon" Kriszta: - Németh Lajos, mondtad hogy jön a jégeső, de pontosan mikor?!?
tudtam hogy szőke, de hogy ennyire?!?? :-D

Orosz-Ukrán gázvita:
"Ott vannak Ukrajnában az európai megfigyelők, de fogalmuk sincs, hogy mi történik."

BÄCHER IVÁN: Kecskepörkölt

A kecskepörkölthöz kecske kell.

Elég lenne hozzá kecskehús is, két-három kiló, de hol kapni kecskehúst? Sehol.

A kecskepörkölthöz kecske kell tehát.

Lehetőleg kettő-három.

Azért kell ennyi, mert egyrészt a kecske társas lény, rosszul érzi magát magában, depresszióba süllyed szegény, és akkor már nem lesz igazi a húsa sem.

A kecske életét továbbá, sajátos életmódjából, pontosabban táplálkozási szokásaiból kifolyólag számos veszély fenyegeti, a kecske könnyen döglik, magyarán. Mindig rá kell hagyni párat.

De ha már van kecskénk, kettő-három, akkor már nincs sok gondunk a kecskepörkölttel. Akkor már nincs gond szinte semmivel.

Akkor már - pár röpke hónap, és lehet zsír után nézni a pörkölt alá.

Ehhez falun próbálkoztak páran disznót tartani, ez azonban ritkán járt eredménnyel. A malac nem bírja jól a kecskét. A kecske ugyanis mindent fölzabál előle. Könnyeden beugrik az ólba, addig is, amíg az óldeszkákat szépen, szisztematikusan nem rágcsálta el, aztán már csak besétál, általában be is költözik.

A kecske igen parktikus állat. Egyáltalán nem kell neki enni adni. Mindent megeszik ugyanis. Nem csupán tápot, takarmányt, tengerit, darát, szalmát, szénát. friss füvet, a kertben tenyésző mindenféle giz-gazt, dudvát, bokrot, fiatal fát és öreget, palántát, veteményt, gyümölcsöt természetesen, de szívesen fogyasztja a fakérget, a gyújtóst, a staflit, a lécet, mindenféle faanyagot, a papírt, a nejlont, a gumit, a téglaport, a meszet, a szenet, s nem veti meg az aprójószágot sem, kismacskát, zsenge baromfit, mert a kecske szórakozott állat, s gyakran elfelejti, hogy ő nem ragadozó.

Egyszóval zsírért el kell menni a boltba.

Mehetnénk kocsival is akár, ha van kocsink és ha van, akkor beférnénk abba. De aligha férünk. A kecske ugyanis nem csupán mindent fölfal, de mindenre föl is hág. Ami csak fönn van, ő arra fölugrik, azon mászkál, ugrál, toporog, dobog, mindaddig, míg csak az illető valami be nem horpad teljesen, össze nem lapul, föl nem dől, le nem törik, be nem omlik, ki nem zúg.

Az autó és a kecske egy portán nemigen fér meg együtt.

Miután megvan a zsiradék, már csak hagyma kell.

Konyhakerti hagymáról nemigen lehet szó - még jól emlékszünk azokra a lidérces napokra, amikor mindhárom kecskénk pofájából dőlt a penetráns hagymaszag.

Miután megvettük a hagymát is a boltban, és azt fölhasználásig betettük a vaskazettába, amit aztán jól elástunk, kezdhetünk gondolkodni a garnírungon.

A kecskepörkölt krumpliért kiált.

Mi is. Krumpli ugyanis nemhogy nálunk, de a szomszédságban sem igen lelhető fel. Kecskéink a levelekről a krumplibogarakat mazsolázták le elébb. De sok időnk nem volt örülni - pár nap, és poros, gödrös, föltúrt pusztaság lett minden krumpliföld. Talán még tárcsázni sem kell tavasszal.

Elküldjük hát az új asszonyunkat a boltba krumpliért.

A régit, a lumbágós szegényt, csak azért nem küldhetjük, mert az elment magától, még március végén, amikor palántázta a salátát, és csak másfél órai szorgoskodás után vette észre, hogy egy kecske mindvégig követte őt...

Ebből következik, hogy salátát is venni kell majd, sót is, hiába volt egy zsákkal, vén a kecske mind, már születésekor...

De ha már eddig eljutottunk, akkor már az atyaúristen sem veheti el tőlünk a mi jó, kis, megszolgált kecskepörköltünket.

Megfenjük a kést, felhajtjuk a kisüstit és sóhajtunk nagyot:

- Hja, szegények vagyunk, gyerekek, de jól élünk!

(A kecskepörkölt egyébként valóban a szegény emberek étele. Egy tányért ki lehet hozni már húsz-harmincezer forintból.)

Akkor aztán nekifoghatunk az egyetlen megmaradt kecskénket levágni. (A másik ugyanis egy százas szöget kapott be, a harmadik pedig patkánymérget nassolt két dobozzal, el is szaporodott a patkány, el is szaporodott volna, ha a harmadik, megmaradt kecskénk, valamennyit föl nem falta volna.)

Ennek a jó, szívós, inas és sovány állatnak - a kecske ugyanis, bármennyit eszik, csupa csont és bőr marad -, ennek a rosszul kezelt múmiára emlékeztető jószágnak tehát fájó szívvel elvágjuk a torkát, felhúzzuk a rénfára, vagy arra, ami abból megmaradt, megnyúzzuk a megboldogultat, kibelezzük, és aztán kezdhetjük róla lemosni a szőrt.

Ezzel egy nap alatt végezni bajos.

A kecskét ugyanis belül is szőr borítja.

A kecskepörköltre vágyó legjobban teszi, ha megszokja, de még jobban, ha egyenesen megszereti a kecskeszőrt.

Akkor aztán minden akadály elhárul a kecskepörkölt élvezete elől.

A kecskepörkölt elkészítése innen már roppant egyszerű: meg kell csinálni a kecskehúst pörköltnek.

Csak a fűszerezésére ajánlatos ügyelni: a kecskepörköltbe bele kell tenni, szuszakolni, zúdítani mindent, ami a kezünk ügyébe kerül, nemcsak kilónyi hagymát, öt fejnyi fokhagymát, két liternyi vörösbort, nem csupán nyakló nélkül sót, borsot, paprikát, de kell adjunk neki maroknyi majorannát, koszorúnyi babért, kis bokor lestyánt, csokréta tárkonyt, bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, koriandert, citromborsot, csillagánizst, fehér ürömöt és feketét, illatos kutyafüvet, büdös kerti borókát, morzsolt légyfogót, zsályát, vasfüvet, turbolyát.

Így talán egy kicsit elvehetünk a kecskehús ízéből.

Ízre ugyanis a kecskehús valami rémes.



[megjelent Bacher Iván: Vándorbab című könyvében, a Göncöl kiadónál]

Viva la Google Earth :-)

Nos, ki tudja mi van a képen? :-) Egy titkos falkland szigeteki katonai bázison, kikötőben álló (ha jól látom angol) hadihajó... Kicsinyítsd a képet, tőle jobbra található még két teherszállító is, ami valószínű az ellátmányért felel.


Nagyobb térképre váltás

Ha a kikötőből elindulsz az út mentén északra, akkor pdig ide jutsz: A képen egy C-130 Hercules szállító gép, alatta egy nem tudom micsoda. Ha a két gépet összekötöd egy egyenessel, akkor az egyenesen D-DNy-i irányba, a hangárok túloldalán, a füvön pedig egy kiszolgált F-4 Phantom...


Nagyobb térképre váltás

És most távolodjatok el, és váltsatok át műholdról sima térkép nézetre...Ennyit a titkos katonai bázisokról, Viva la Google Earth :-)

Mérnőkverseny, döntő.

Szóval, a versenyt meg is nyertük meg nem is. Nagyon jól éreztük magunkat, egy versenyautót kellett építenünk, amit bluetooth-on keresztül vezéreltünk szervók segítségével egy notebookról.



Meg kellett építeni az autót, megírni a vezérlőfelület programját, a vezérlés programját, és végigmenni egy pályán...na itt szúrtuk el. Fel kellett szerlni a kocsira egy Nokia telefont, ami wifin továbbította a kamera képét a notebookra, ami alapján irányítottuk a kocsit. Hát ez a verseny alatt kicsúszott a helyéről, és így folyamatosan akadt az első kerék, fojtotta a motort, az meg elszaggatta a hajtás szíjjait (a befőttesgumikat). Mire vége lett a versenynek, akkor jöttünk rá, mi a hiba. Így csak negyedikként értünk célba. És hogy mennyire volt jó az autó? A bírák ennek ellenére nekünk ítélték a verseny Nav'N'go különdíját...Szóval nyertünk is meg nem is. Ez van, tanulságs volt, jót szórakoztunk. Jellemző, hogy a verseny után az egyetlen autó, ami még működőképes maradt, az a miénk volt, és a rajta lévő kamera képe ment a kivetítőn a díjkiosztóig, miközben mi még vagy fél órán át köröztünk az aulában felalá...(eközben Tibi olyan erővel ment neki a széklábnak, hogy majdnem leesett a projektor)

Hát, erről ennyit, a szervezés volt a legszörnyűbb, szarul lefektetett szabályok miatt borult a bili....

Azóta a fater vett egy GPS-es PDA-t, és most mindenütt azt hallgatom a navengó dezsőtől, hogy "túl gyorsan mész"...