hosszú az út...állomástól állomásig,
egy szívtől egy szívig...
jó volt érezni és látni a szemedben az örömöt
mikor megérkeztem,
kerestelek és megtaláltalak,
aztán együtt örültünk és fáztunk, hosszan, csendesen.
szinte szótlanul, alig beszélgetve örültünk egymásnak,
kutatattuk beszéd helyett mi mindenre jó még az emberi test előbél kitüremkedése...
és majdnem-konyakmeggyesen méghosszabb az út
a vasúttól - a vasút mentén - a városig...
aztán otthagytál...félig megszeretve, félbehagyva,
és már csak egy lámpának köszönhettem felébredve, egyedül hazafelé...
mert Téged valahol még egy másik élet várt...
Istenem, de mennék egyszer Veled haza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése